Nyár elején vettem észre, általában mikor sétáltattam kutyuskánkat (60 kilós bull-masztiff). A semmiből törtek rám a szédüléses rohamok. Intenzív, félelmetes. Egyre gyakrabban!
Pár hét múlva már arra figyeltem fel, hogy folyamatosan zúg a fülem. Először egyáltalán nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert mivel ingadozó vérnyomásom van, szokott zúgni, csengeni. De nem folyamatosan! Most meg egy kis időre sem marad abba, csak esetleg néha “halkabban” kínoz.
Hetek alatt ez odáig fajult, hogy a szédülési rohamokat hányinger is kísérte.
Nincs mese: orvoshoz kell mennem.
Tehát első lépés háziorvos.
Alapból utálok orvoshoz járni. Hosszú órákat kell várni, hiába megyek oda a rendelési idő megkezdése előtt egy órával. Ha netán sikerül is “elsőként” odaérnem, mindig jönnek olyan betegek, akik csak gyógyszerért jönnek, akiket visszahívtak, akik csak eredményt hoztak….
Szóval végre megtörtént az első háziorvosi vizsgálatom ezzel kapcsolatban: beszélgetés, vérnyomás mérés, beutaló kézhez kapása laborba és fül-orr-gégészeti szakrendelésre.
Hát így kezdődött az én kis mizériám.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: